Revolution. Bár közel vagyunk, az energiaválsághoz, de jelentősen csökkenthetjük a hatásait.

Igazából 2014 májusában mutatták be itthon, de valójában 2012-ben már elkészült az a rendkívül érdekes és feszült televíziós sorozat, ami azt az utópiát mutatja be, amikor a földön megszűnik a villamosenergia szolgáltatás, mintha csak valaki egy óriási EMP szerkezeten megnyomta volna a piros gombot. A repülőgépek lezuhannak az égből a kommunikáció teljesen leáll és úgy általában kitör a világon a káosz. Az egységbe tömörült lázadók célja, hogy megdöntsék Monroe tábornok hatalmát és visszaállítsák a rendet. Igazán nem akarok nagy riadalmat kelteni, de ha nem is ilyen drasztikusan lépéssel, azért elég jól haladunk egy komolyabb energiaváláság felé.

Ez azon túl, hogy a mindennapi életünkben is gondokat okoz, az üzleti életben is új kihívásokat jelent. Nincs ez másképp azoknál a cégeknél sem, akik a munkájukhoz bármilyen IT környezet használnak. Azaz nagyságrendileg érint mindenkit. Az nyilván senkit sem lep meg, hogy az üzemeltetett IT infrastruktúra áramot fogyaszt. Ezidáig másodlagos tényező volt, hogy mennyit, hiszen relatív olcsón jutottunk elektromos áramhoz, ezért a rendszerek tervezési szakaszában többnyire századrangú kérdés volt, hogy egy munkaállomás vagy szerver mennyi energiát fogyaszt. A múltidő indokolt. Az volt. Eddig a pillanatig. Tudomásul kell vennünk, hogy az energia nem folyik már csak úgy a „csapból”, és az, hogy a tulajdonunkban lévő infrastruktúra mennyi áramot fogyaszt már egyáltalán nem századrangú, de még csak nem is másodlagos kérdés.

E rövid felvezető után jogosan merül fel a kérdés, hogy jó, de akkor mi lehet a megoldás. Én most rövid és középtávon két lehetőséget látok, amit mi számos ügyfelünknél már elindítottunk. Az egyik az eszközök konszolidációja, nagyon leegyszerűsítve a virtualizáció – akár szerver akár alkalmazás szinten -, a másik pedig a felhőszolgáltatások bevezetése és üzemeltetése. Az első megoldás nem túl bonyolult, elég egyértelmű. Amennyiben sikerül úgy meg vagy áttervezni a rendszerünket, hogy például három szerverből egyet csináljunk, már nyert ügyünk van. Hiszen nem csak a közvetlen fogyasztást, hanem a hűtési költségeket is egycsapásra csökkentettük. Nem egy bonyolult matek. De lássuk mi a helyzet a felhővel. Miért lenne olcsóbb ha onnan veszünk igénybe szolgáltatásokat? Alap igazság, hogy a felhő is valakinek a számítógépe. Az áram pedig nekik sem lett olcsóbb. Nos ez valóban így van. Nem lett az, de egyrészt a felhőszolgáltatóknak már a kezdetektől elemi érdeke, hogy az adott hardveren maximális kapacitáskihasználtsággal szolgáltassanak, másrészt pedig a „felhőipar” már nagyon régen elkötelezte magát a megújuló energiaforrások, elsősorban a napenergia felhasználása mellett – ezúton kívánok jó reggelt ezügyben a világ többi részének. Persze financiális okokból, de azért a környezetvédelmi érték és az ebből adódó PR sem elhanyagolandó. Elég csak arra gondolni, hogy a Google 2017-ben már megfogalmazta, hogy 2030-ra az összes adatközpontját megújuló energiával fogja hajtani, azaz önellátó rendszerekben gondolkodnak. Ez csak a németországi beruházásaik tekintetében egymilliárd eurónyi beruházást jelent a tiszta energiába. Vagy említhetném a Microsoft Natick projektjét, ahol gyakorlatilag a rendszer hűtési energiáját spórolták meg a víz alá süllyesztéssel. Egyszóval ezek a cégek gazdaságosabbá tették a működésüket, és bár nem ez volt a cél végsősoron felkészültek erre a mostani válságra.

Egyszóval érdemes elővenni a rendszerterveket, és megvizsgálni a rendelkezésreálló lehetőségeket, mert ahol eddig felkértek minket szakértőként, szinte mindenhol tudunk tanácsot adni és segíteni az optimalizációs folyamatok kialakításában. Az én tanácsom, hogy nem érdemes a végsőkig kivárni, hanem úgymond előre kell menekülni és érdemes már most átvilágítani a rendszereket ezen szempontok alapján is.